Egy napon kinyitottam szemem és egy másik szem mosolygott rám. Csak tartott a karjában, nézett rám. Életem első pillanatában máris tudtam, hogy Ő az, aki mindig szeretni fog és vigyázni rám. Életet adott nekem és táplált. Fogta kezem, mikor féltem és sírtam. Vígasztalt mikor szomorú voltam. De miért is beszélek múlt időben. Hiszen még itt van velem
Köszönöm édesanyám az életet, mit te adtál.
Köszönöm néked, hogy eddig vigyáztál rám.
Mikor megszülettem, s beszélni még nem tudtam,
Te akkor is tudtad mit akartam.
Vigyáztad léptemet, hogy meg ne üssem magam.
S ha sírtam, szemedbe könny szökött miatta.
Mindig aggódtál értem, s én ezt sokszor nem értettem.
Átöleltél, ha fáztam,
S megóvtál a bajban.
Ha beteg voltam vigyáztál rám,
S ha meggyógyultam nagyon boldog voltál.
Köszönöm neked a sok fáradozást-mit értem tettél,
S köszönöm, hogy felneveltél.
Igaz sokszor összevesztünk,
De tudom csak jót akartál.
S én mindezért nagyon szeretlek édesanyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése